Nem tudom, mit szólna pusztapista, ha én is elmennék az ő utcájába, és a házának falára szegezném a stílusához (stílustalanságához) illő utcatáblát: „rákosi, alias rosenfeld matyika uccája, 2011.”? Vagy adjak neki inkább egy, a nagyvezér által dedikált könyvet emígyen: „pusztapista elvtársamnak örök barátsággal, sztalin bácsi”? Egyszer, bizonyára, megtudjuk, ki az ördög vette rá ezt a jött-ment lótuszfaktuszt, hogy „Széll”-lel „szellentsen” bele a városunk életébe!

Széna Tér 1956

Néhányan épp a ruszkikat űzték az utolsó csepp vérükig, néhányan épp a szovjet elvtársakat fogadták. Csókkal. 56 novemberét írtuk. Mi Szabics Antival átvettük a minket megillető fegyvert a Mártírok útján. A régi Paksi Halászcsárdánál állt pár teherautó. Oldalukon felirat: Élelem! Onnan osztogatták a puskát, még csak fegyverviselési engedély se kellett hozzá. Ingyen volt. Naná, hogy hoztunk belőle! Haza nem vihettük, gondoltuk, elrejtjük valahol a Majorban. A Csaba utcáról befordultunk a Klára utcára, hogy a Jézus szíve kápolna mögött elinduljunk a teniszpályák felé, amikor váratlanul egy fekete Tatraplan fékezett le mellettünk. A szívünk megállt a rémülettől. Ilyen hamar utolértek bennünket az ávósok? Anti rám nézett. Én vissza. A földre dobtuk a puskát. Felemeltük a kezünket. Megadtuk magunkat. Így csinálták a németek is a „Bátor emberek” című hős szovjet filmben. Szóval, megadtuk. Magunkat. Hogyne adtuk volna meg?! Egy szál töltényünk se volt. Azt elfelejtettünk „faszolni”. (Fassen – katonai szleng a K.u.K. időből – lőszert, ruhát vételez). Nem lehetett esélyünk a gépkocsizó ávósokkal szemben.

Mátyás Király

Akkortájt, egy korabeli monda szerint 1468. május 14-én, Csütörtökön, hajnali 5 óra 43 perckor, igazságos Mátyás kerály a budai Várból jövet kilovagolt a Szombathely kapun, majd a Csízhalomra tért, s a Tótkapun át elhagyta a városfalat a Köves út végén. Fél pillantást vetvén a Logoth dombján (nem Logod, az más!) zöldellő szőlőkre rátért kísérőivel a Szent Lázárhoz vezető útra, és megállt az Ördögárok közeli partján (alias Szent Pál árka – hogy az ördögbe lett a Szent Páléból Ördög árka?!, csak az ördög tudja, és nagyon büszke rá! – mélázott Tóbiás a szent kerály szentségtelen udvari és kerti bolondja, ugyanis a jó kerálynak még nem volt parlamentje).

Nos, tehát megállt a szent kerály az árok közeli dágványos partján a Vadasparkba menvén szarvast vadászni. Néhány, nem éppen makulátlan fantáziájú történész szerint Szép Ilonkának hívták az éppen megvadászni kívánt szarvasünőt. Akkortájt. Az eset itt történt, körül-belül a mai Ezredes utca tájékán, talán épp a volt Kugotowitz Manó féle térképészeti intézet sarkán – GPS: É.sz. = 47⁰ 30’ 30,83” K.h. = 19⁰ 01’ 12,16” -, (egyesek szerint egy házzal arrébb, ahol az idősebb Latabár, az Árpád lakott, no, meg a sok Salamin).

]]> http://moszkvater12.hu/agghazy/ Fri, 09 Jan 2015 15:51:54 +0000 http://moszkvater12.hu/?p=124

Kalef 1950

Windisch-Graetz Alfréd herceg tábornagy uraság, a fővezér, 1849. január 5-én elfoglalta Pestet és Budát. A futásáról versbe szedetten közismert Jellasics nevű úr is nagyon segédkezett a foglalásban. Aggházy Kamil bátyánk híres Budavár bevételét tárgyaló könyvében olvashatjuk a következőket a megszállás kapcsán (1849.): „…Már akkor meg volt az a jó szokás, hogy a megszálló a neki nem tetsző utcaneveket eltörölte s helyükbe olyanokat tett, amelyek neki tetszettek, a lakosságot pedig bosszantották.” (Lásd: említett mű 115. oldal). Példaként említi a Jellasics nevére átkeresztelt Kossuth utcát (a mai Táncsics Mihály utca a Várban, a középkorban Zsidó utcza, majd Verbőczi utcza) anno 1849. A megszállóknak rögeszméje az átkeresztelés, csak két példa a közvetlen környezetemből: az Olasz fasorból 1946-ban Malinovszkij fasor lesz, a Moszkva térből 2011-ben Széll Kálmán tér. Mi mindent elkövetnek a pusztapista fajták az én városom ellen?!