Mátyás Király
Akkortájt, egy korabeli monda szerint 1468. május 14-én, Csütörtökön, hajnali 5 óra 43 perckor, igazságos Mátyás kerály a budai Várból jövet kilovagolt a Szombathely kapun, majd a Csízhalomra tért, s a Tótkapun át elhagyta a városfalat a Köves út végén. Fél pillantást vetvén a Logoth dombján (nem Logod, az más!) zöldellő szőlőkre rátért kísérőivel a Szent Lázárhoz vezető útra, és megállt az Ördögárok közeli partján (alias Szent Pál árka – hogy az ördögbe lett a Szent Páléból Ördög árka?!, csak az ördög tudja, és nagyon büszke rá! – mélázott Tóbiás a szent kerály szentségtelen udvari és kerti bolondja, ugyanis a jó kerálynak még nem volt parlamentje).
Nos, tehát megállt a szent kerály az árok közeli dágványos partján a Vadasparkba menvén szarvast vadászni. Néhány, nem éppen makulátlan fantáziájú történész szerint Szép Ilonkának hívták az éppen megvadászni kívánt szarvasünőt. Akkortájt. Az eset itt történt, körül-belül a mai Ezredes utca tájékán, talán épp a volt Kugotowitz Manó féle térképészeti intézet sarkán – GPS: É.sz. = 470 30’ 30,83” K.h. = 190 01’ 12,16” -, (egyesek szerint egy házzal arrébb, ahol az idősebb Latabár, az Árpád lakott, no, meg a sok Salamin).