Egy higgadt Egy higgadt vers arról, hogy a Vörös Ági a Toldy gimnázium tornatermében rendezett bálon velem táncolta át az egész éjszakát… „egy kissé ősz, egy kissé bősz a barátom, a cuki Dendi, csak az a kár, hogy […]

A Felső-Vízivárosban A Felső-Vízivárosban ültem, és hallgattam, hogy elúszik az „Akácos út…”, mint a dinnyehéj. Sorsomban el nem merültem. A szívemből nem folyt a Duna. A sörömet ittam, és tüdőre szívtam mélyen a finánclábas Kossuth füstjét. Csak úszott […]

Nem-király és Igen-királynő fiai vagyunk, semmibevett címertelen-hitű csapat, akiket uraink jobbágyoknak vélnek, a jobbágyok nem osztják meg velük a kenyeret. Nem-királytól hitet örököltünk, Igen-anyánktól az életet. De, jaj, nincsen ország, amelyik befogadna! Igent nem mondanak apánk országában, anyánk […]

A Karácsony elmúlt. Téli hentesüzlet. Lyukas szalonnavég. Mit kérsz? Kolbászt? Jó nagyot! Mivel? Mivel éhes vagyok. Olcsó humor. 16,30 mustárral. Valamikor ez 4 Forint volt. Ültünk a viaszos vásznú asztalnál, valamikor, kelkáposztát ettünk… szikkadt kenyeret, s jó volt […]

A rongy-lábúak táncolni hívnak, a lepke-lábúak a sárga-fekete bárba. De nem mehetek. Nincs fekete nadrágom, nincs sárga ingem. A rongy-lábúak táncolni hívnak: egyet jobbra, egyet balra, egyet az égbe, a lányok, a lengő-remegő-lábúak, táncolni hívnak, a lányok, a […]