Dr. Papp Zsolt filozófus (1944 – 1992)
(1992. Előszó a Címertelenek kötethez)

Kiengedés? Félreállás? Rezignációk? Ismeretlenek.

Legfeljebb eltemettek majd, mondja Mach József számos alkalommal, mint az egyetlen lehetséges alternatívát. Egyébként marad az állóháború. Munka, politika, szerelmek, éjszakák, hétköznapok – minden a bele-nem-nyugvás, a kibékíthetetlenség, az engesztelhetetlenség színtere.

Hogy ennek indíték rendszerében valahol ott található az egyéni élettörténet, ez közhely. Hogy ott van a hatvanas évek ígérete és csődje: ez valószínű. Hogy ott a hazai történelem már-már minden korszakának, minden politikájának, ideológiájának, színének és visszájának minden oldalú vállalhatatlansága: ez bizonyos.

Mach József vállal néhány lányt, néhány barátot, egy városrészt, néhány emléket, és ezzel vége. Az azonosulásoknak. Se munkás – bár tudja, mi a munkás -, se értelmiségi – bár tudja, mi az értelmiségi -, se állami ember, se polgár, se isten, se sátán, se vörös, se fehér. Pacifikálhatatlan vagyok – miközben minden öntőformát kifordítok. Hű leszek a hűtlenségeimhez, miközben! Mach József mindent megpróbál, és mindent teljes szívvel próbál.

A Mindennel csak az konfrontálódhat, aki mindent próbált. Ennek a „mindent próbálásnak” és „mindent felmondásnak” különös darabjai a két-három oldal hosszú versek: miközben az olvasó már-már légszomjjal küzd, mégis frissek, filmszerűek, magukkal sodrók.

Elfogyhatatlanok és csillapíthatatlanok olyanok, mint Mach József.

Jó!