Egy higgadt
Egy higgadt vers arról, hogy a Vörös Ági a Toldy
gimnázium tornatermében rendezett bálon velem
táncolta át az egész éjszakát…
„egy kissé ősz, egy kissé bősz
a barátom, a cuki Dendi,
csak az a kár, hogy szeretni már
kezd ő lassan elfeledni…”
a Kisöreg aranytrombitája
Szabad! – én a Vörös Áginak
Tánc!
fekete zakóban
talpig feketében
munkásőrök között
a lány tánc közbeni kidobásáért járó
nevelő szándékú pofonok között
a tanáriban a cipőn át letépetett
csőnadrág között
csúszik a linóleum padló viaszsárgája
csúszik a kezem az Ági
selyemruháján…csúszik…
fekete mély vízen…
egy saint louis blues klarinét
csiba? sidney bechet? turáni?
egy anyuka behunyja a szemét
az Ági 90-et pillangózik egy perc alatt
egész éjszaka
Velem
te tudod, mi a pillangó?
Ági, ha olvasnád a verset!
a jelszó? Tamangó
ha minden percedet
csók
velem megosztanád
a Villányi úti ház kapujában
közel a halálhoz
ötvenévesen
ha a nagy pocakomat
a gyerekeim által körülröhögött pocakomat
megtöltöttem a szombat esti sörrel
s nem tudok az asszonyra nézni
melyik temetőben fekszel Kisöreg
hol vagy
Ági
Ági
Ági
?
.
.
.